Szabó Dezső zenei profiljáról

Négy arckép – zenekarra op. 56

 

1995- ben Szkladányi Péter, a Pécsi Szimfónikus Zenekar igazgatója a zenekar részére egy zenekari mű komponálására kért fel. A felkérés alkalmat kínált régi tervem megvalósítására; zenei portrét festeni kiemelkedő magyar alakokról.

Példaképnek Liszt Ferenc “Történelmi arcképek” c. zongoraciklusa kínálkozott, ahol korának politikusai mellett Petőfi, Vörösmarty és Széchenyi alakját is felidézte.

A Négy arckép” c. darabomhoz Kőrösi Csoma Sándort, Sinka Istvánt, Szervánszky Endrét és Szabó Dezsőt választottam. A négy választott géniusz szellemi nagyságukkal, kivételes művészi minőségükkel, a magyarsághoz fűződő hűségükkel kerültek közel hozzám. Nevüket beírták a hazai és egyetemes kultúra aranykönyvébe.

Szabó Dezső hatalmas alakját a zenekari darabom fináléjában idézem meg. Ő a magyar sorskérdések bátor, látnok filozófusa. Örök igazságkereső, megvesztegethetetlen a magyarság igazi érdekeinek megmutatásában. Szabó Dezső tárta fel, hogy mi történt velem, apámmal és nagyapámmal, mi történt Magyarországgal. Szabó Dezső egyik legfontosabb mondatát az “oldott kéve” c. kórusművemben felhasználtam. A trianoni diktátum sújtotta magyarsághoz szól az általam írt szöveg:

s ezt betetőzi és fejezi be Szabó Dezső közismert mondata, mert “Minden magyar felelős minden magyarért”.

Szabó Dezső zenei rajzát komolyság, lendület, a kevésbé jelentős izgatott zenék fölé emelkedő, egyfajta nemes pátoszt hordozó hangzások alkotják.

A mű egy része megkísérli Őt, mint szónokot elénk idézni, ahol háromszoros népmesei fokozásban hangja egyre feljebb emelkedik, mintha érveit belső energiákkal töltené fel, majd a folytatásban hangját egy erdélyi magyar népdal melegíti át, jelezve, hogy Ő is Erdély szülötte.

A zárórészben elkerültem a hatásos apoteózist. A mű bensőséges hangvétellel zárul, megbékélést és elégtételt ígér a jövendőtől a sokat bántott, igaztalanul támadott mesternek.