1. Szabó Dezső: Egyenes úton
Szabó Dezső: Egyenes úton
(Püski Kiadó, 2003)
Püski Sándor 1939- ben engedélyt kapott Szabó Dezsőtől, hogy a Lúdas Mátyás Füzetek addig megjelent 1- 50 száma politikai írásainak gyűjteményét kötetben megjelentethesse. Még ebben az évben meg is jelent az író szerkesztésében a három kötet, Az egész látóhatár címmel.
Az 1945 után bekövetkezett kommunista kultúrpolitika Szabó Dezsőt ellenségnek tekintette, és műveinek teljes bojkottálását rendelte el, ezért az 1939- 1942 között megjelent 51- 80. sz. Füzetek politikai és irodalmi vonatkozású tanulmányaiból a kiadó csak 1991- ben tudott új, kiegészítő kiadást készíteni.
További szándéka volt a teljes Szabó Dezső- életmű kiadása, és 12 év alatt sorra jelentek meg regényei, kétkötetes önéletrajza, 1945 előtt kiadott elbeszélései, irodalmi vonatkozású tanulmányai. Most az olvasó kezében tarthatja a sorozat befejező 11- 12. kötetét, melyben 941 oldalon olvashatók azok a tanulmányok, amelyeknek egy része a Füzetekben, nagyobbik részük rég elfeledett sajtótermékekben volt elérhető.
Miről is ír Szabó Dezső?
Mindenkor a magyarság sorskérdéseiről, mérlegre téve az első világháború előtti és a két világháború közötti világot, mindenkor szemben állva a hivatalos Magyarország politikai vezetőivel. Azok a témák, amelyekkel A z egész látóhatár oldalain találkozunk, új és újabb megvilágításban a mostani kötetben is megjelennek: a magyar parasztság, munkásság, értelmiség, a középosztály sorsa, jellemzése, a földkérdés problémái, a nacionalizmus és a német behatolás a magyar politikába; a zsidókérdés, aztán történelmi- irodalmi vonatkozású írások, bírálatok.
A két kötetben található 81 tanulmányból pár érdekes írásra hívjuk fel az olvasó figyelmét:
Írókról készült tanulmányai Petőfiről, Berzsenyiről, Eötvös Józsefről és Adyról (három) szólnak.
Olvashatjuk 1910- ben székelyudvarhelyi tanárként írt híres kiáltványát az ország tanáraihoz, amelyben az ismertté vált mondat: „A Himnuszt éhes hassal csak bizonyos ideig lehet énekelni.” A kiáltvánnyal kapcsolatban keletkezett bátor hangú válasza Tisza István miniszterelnöknek ugyancsak itt olvasható.
A nemkülönben híressé vált Babits- ellen írt pamflet, a Filozopter az irodalomban – szintén megtalálható a kötetben.
Hasonlóan kegyetlen írásban támadja- bírálja két ismert irodalomtörténészünket, Horváth Jánost és Pintér Jenőt, Szellemi életünk tragédiája címmel.
Két tanulmányában foglalkozik a magyar protestantizmus problémáival.
1928- ban írta Új magyar ideológia felé c. tanulmányát (61 oldal). Ez talán a legátfogóbban mutatja történelemszemléletét. Leszámol a múlttal, keményen bírálja az 1918- 19- es forradalmakat, a zsidóság felelősségét, destrukcióját. Az ún. keresztény kurzusban a középosztály, az arisztokrácia és klérus áruló szövetségét látja, mely a magyar parasztság ellen irányul. A tömegmozgalmakról, a fajvédelem blöffjéről, a legitimizmusról és antiszemitizmusról olvashatunk elgondolkodtató mondatokat. Megkérdőjelezi az arisztokrácia történelmi érdemeit; Tisza István és Károlyi Mihály személyében mutatja be a károkozó arisztokrácia két mintapéldányát. A papság szerepét nem a valláshoz, hanem a magyarság érdekeihez viszonyulóan vizsgálja. A középosztály elmarasztalása a többi rétegnél is súlyosabb. Új ideológiájának lényege: a nemzeti érdekű hadsereg, kapitalizmusellenes fogyasztóvédelmi gazdaságvetés, szabad választások, a magyar kultúra megvédése az idegen hatásoktól; a faji politika kialakítása a zsidó- német határokkal szemben; demokratikus államforma, akár királyságnak is nevezzük.
1929- ben jelent meg tanulmánya Az út- előre címmel (15 oldal). Újabb támadása a keresztény kurzus, a nagybirtokrendszer ellen. Két hazug jelszava: a választójog reformja és a revízió. Keresztény- nemzeti frázisok, az irredenta, mint politikai tőke. Bírálja Rothermere lordot, a jelenséget a kalandorok és síberek világának tartja. A parasztság fiaiból kell az új magyar középosztályt felépíteni; a magyar és a német pszichét elemzi.
1929- ben írt másik tanulmánya A végzet ellen (52 oldal). Az új magyar ideológia felé ikertanulmányának is tekinthető. A magyarság múltbeli és 1920 utáni állapotáról értekezik. Az egyes fejezetek címei iránymutatóul szolgálnak az olvasó számára.
1936- ban jelent meg A mai magyar politikai horizont címmel (30 oldal) a Bethlen- és Gömbös- korszaknak, az akkori politikai pártoknak, pártvezéreknek és társadalomnak lehangoló jellemzése, leleplezése. Hasonló veszélynek mutatja a kommunista és a sváb behatolást a magyar közéletbe.
1937- ben írta az Ede megevé ebédem című (76 oldal) kegyetlen szatíráját a tehetséges, de kétarcú történész Szekfű Gyuláról. (Akinek később egy harmadik arca is támadt, amikor a kommunisták moszkvai nagykövete lett.)
1939- ben keletkezett Az őrtoronyról (17 oldal) c. írása, a nemzeti öntudat kiegyezés után bekövetkezett sorvadásáról. A tragikusnak tartott német szövetségről kérdezi: mit áldozunk és mit kapunk mi ezért a szövetségért?
1942 a keletkezési éve A döntő probléma c. (31 oldal) írásának. A kollektív ember és az egyéniség, az átlagember és a zseni elemzésének eredménye: a történelem mindenkori tragédiája, hogy a tömegember mindig győzött az egyéniség felett.
Szabó Dezső életében szuggesztív egyéniségével, rendkívüli szónoki képességével tábort tudhatott maga mögött. Az Ady nyomdokain járó, Habsburg- és háborúellenes író történelem- és társadalom- szemlélete (pl. a kiegyezésről és utána következő évtizedekről) azonos volt több nagy magyar gondolkodó – Németh László, Bibó István – nézetével. Írásainak 40 éves tiltása elhomályosította ideológiáját, intő jóslatait elfelejtették. A tömegek erősödő uralma idején az egyén tiszta hangja egyre gyengébben hallható. Pedig Szabó Dezső szavára ma is érdemes figyelni, amikor hazánk sorsának alakulása akkor a német, aztán a szovjet, jelenleg pedig Amerika, mint önző idegen hatalom kiszolgálásában jelenik meg. Tragédiát jelentett számunkra az ő idején a jobboldali ideológiákhoz, 1945 után a baloldali eszmékhez való csatlakozás. A mi érdekünk – írja Európa c. tanulmányában -, hogy Európa Európa maradjon, és egyik irányzat se kerítse hatalmába népünket. A kapitalista diktatúrává torzult szabadverseny- demokrácia az amerikanizmust jelenti, ez pedig „a gépkultúra és üzletmorál által embertelenített emberiség.”
Bíráló írásai a magyar parasztságról és középosztályról ma is megfelelnek gazdáink gondjainak, illenek SZDSZ- es polgárainkra. 1920- ban írt soraira az akkor megjelent Egyenes úton kötet bevezetésére gondolva tisztelgünk a nagy magyar író művei előtt: Egyenes úton
„... egész pályám a zsenge gyermekkor küszöbétől fogva, egyetlen egyenes út, egyetlen mozgató akarattal, egyetlen hívó szóval. Ez a cél: szerencsétlen balek fajom hozzájuttatása az élet asztalához, ahhoz a történelmi helyhez, amelyet ezeréves súlyos európai munkájáért megérdemel.”
A kiadót az oldalterjedelem korlátozta, ezért számos kisebb írás kimaradt a kötetből. Ugyanakkor súlyos szerkesztési hiba, hogy a három évvel ezelőtt készített első és elveszett tervezetben még szereplő Quarelae magyarorum c. írás a kötetből kimaradt. Imrédy Béla, akihez a szóban levő nyílt levelet Szabó Dezső intézte, 1938. május 4- én lett miniszterelnök. Ugyanebben a hónapban keletkezett az első zsidótörvény. Az író levelét 1939. január 15- én írta, és bár írásának hatása akkor sem lett volna, ha Imrédy egy hónappal később nem mond le, a levél mindenképpen dokumentumértékű, és rávilágít Szabó Dezső felelősségteljes politikai magatartására. Legalább három gondolatát idézzük:
1.A zsidótörvényről mondja: „... ha egyszer megvan a törvény: tekintessék ez a kérdés végleges rendezésének; irtózatos veszélye az a magyarságnak, ha az antijudaista megszállottság további fokozásával, a zsidó elleni ordítozás … elvonhatja a figyelmet a magyarság legégetőbb követeléseitől.”
2.A „magyarság orgyilkosa az, aki egyetlen magyar iskolát megszüntet.
3.”Kormánylapokból olvashatjuk, hogy felkérésre részt vesz Magyarország az olasz- japán- német bolsevistaellenes szövetségben... A magyarságnak semmi érdeke, hogy beleelegyedjék az eredeti keleti és lemásolt nyugati bolsevizmus egymás elleni küzdelmébe. Hadd intézzék el egymást: mi dolgozzunk és őrizzük szebb jövőre a maradék magyarságot.”
Bár megfogadta volna tanácsait a magyar politikai vezetés!
Az Egyenes úton II. kötete 524. oldalán a tanulmány helyes címe: A végzet ellen. Erre helyesbítendő a tartalomjegyzék is.
Dr. Kovács Zoltán
(Havi Magyar Fórum, 2003. május ; 82- 83. o.)