A készülő Szabó Dezső- bibliográfia
Hogy szorosan a számomra kijelölt tárgynál maradjak: amikor 1974 végével hatvanévesen nyugdíjba mentem és vidéki száműzetésemből visszatértem, elhatároztam, hogy életem hátralevő részét az irodalomnak szentelem, s többek között Szabó Dezső írásait is számba veszem. Nem kis munkával el is készítettem azok cím- és lelőhelymutatóját és 1979. június 10- én, születésének századik évfordulóján, a Kerepesi temetőben a sírjánál rendezett ünnepségen ott volt az aktatáskámban annak egy gépelt példánya. Gondoltam, hátha lesz ott valaki, akinek elmondhatom és ha esetleg kíváncsi rá, meg is mutathatom.
Volt ilyen. Hosszú szünet után összetalálkoztam ott sok vihart átélt régi barátommal, Zsigmond Gyulával, aki Szabó Dezső 1949- es Kerepesi temetőbeli titokzatos temetéséről mindent tudott, amit csak lehetett. Elbeszélgettünk, s ennek során elmondtam neki, hogy mi van a táskámban. Nagy érdeklődéssel lapozgatta, majd odavezetett egy úrhoz, akit akkor láttam először: Budai Balogh Sándornak hívták. Megnézte és azt mondta, hogy ha lehet, szeretné nyugodtan áttanulmányozni és egyben le is ellenőrizni az adatait. Zsigmond Gyula azt mondta, hogy nyugodtan odaadhatom neki, Budai Balogh Sándor szenvedélyes Szabó Dezső- gyűjtő. Ő már járt nála. Odaadtam. És megbeszéltük, hogy egy bizonyos napon meglátogatjuk, és akkor megmondja a véleményét. Persze a gyűjteményét is megmutatja.
Zsigmond Gyulával és Fitos Vilmossal a kijelölt időpontban megjelentünk békásmegyeri otthonában. Megtekintettük csodálatos Szabó Dezső- gyűjteményét. Majd a kéziratomra térve azt mondta, hogy tételesen megvizsgálta, és nem talált hibát benne. Ő viszont már régen tervbe vette egy teljes Szabó Dezső- bibliográfia elkészítését. Igaz, azt még gyakorlatilag nem kezdte el. Eddig csak gyűjtötte a dokumentumokat, amikhez hozzájutott.
Azt, hogy ez mennyi munkát jelent, pontosan nem lehetett tudni. De hogy sokat, azt biztosra vettem. Láttam már elég sok bibliográfiát ahhoz, hogy némileg fel tudjam ezt becsülni. Egy bibliográfia magában foglal mindent, amit valaha is írtak arról, akiről szól. Legyen az könyvekben, lapokban, folyóiratokban.
Budai Balogh Sándor megkérdezte, hogy hajlandó lennék- e vele kettesben ezt a munkát elvégezni? Igent mondtam.
És elkezdődött a munka.
Mindenekelőtt megcsináltuk a bibliográfia felépítésének a tervezetét. Majd megállapodtunk abban, hogy ő a könyvek adatait rögzíti, én a folyóiratokat és az újságokét.
Budai Balogh Sándornak rengeteg újságkivágása, folyóiratanyaga volt. Mázsákra tehető. Ezeket hónapokon át kofferben hordtam HÉV- en és metrón Békásmegyer és Zugló között hozzám. Egy- egy koffer anyagának feldolgozása után, azt visszacipeltem, majd hoztam másikat. Ő a könyvek feldolgozását kezdte el és folytatta. Mikor a hazai anyagokkal végeztünk, elkezdtük a könyvtárakban a munkát. Ha valami olyat fedeztünk föl, ami a másikat illette, feljegyzést adtunk neki róla. Persze egyeztettünk is folyamatosan.
Éveken át folyt ez a munka. És hallatlan nagy precizitással. Ha valakiről el lehet mondani, hogy kutat, mi aztán kutattunk. És tegyük hozzá: mindez a szocializmus idején történt. Csak emlékezzünk Erdei Sándor esetére. Vagy Nagy Péter elítélő könyvére. Gombos Gyula Szabó Dezsőről szóló könyve, amely Münchenben és New Yorkban jelent meg, itthon tiltott mű volt: csak becsempészve lehetett hozzájutni.
Közismert tény, hogy Szabó Dezső halála után szerzői jogai a magyar református egyházra, s azon belül a debreceni református kollégiumra szálltak. Budai Balogh Sándor a munka közben tudomásukra hozta, hogy bibliográfia készül. Ők hajlandónak mutatkoztak a kiadásra. De a munka vége felé tudomást szerzett arról a Petőfi Irodalmi Múzeum is. Közölték, hogy ők szeretnék kiadni. Indul ugyanis egy bibliográfiai sorozatuk, s abból Szabó Dezső sem maradhat ki. Budai Balogh Sándor rábeszélt, hogy nekik adjuk.
1987. február 6- án megkötöttük a szerződést. A kéziratot leadtuk. A tiszteletdíjat kiszámították, és annak 75%- át kifizették. Csak tájékoztatásul: 10 fillér órabér is nehezen jött ki belőle. Ez még csak hagyján. De ahogy ez a mai napon, nyolc év után is tényként kimondható: a Szabó Dezső bibliográfiát mintha a szerződés napján egy feneketlen kútba dobtuk volna.
Ennek az előadásnak a társaság azt a címet adta, hogy A készülő Szabó Dezső- bibliográfia. Tisztelt Hallgatóság! Ez a bibliográfia nem készülő, hanem régen elkészült. Csak nem jelent meg. Persze volt indok rá mindig, hogy miért nem. Botka Ferenc és főleg Láng József mesterei az indokok gyártásának. Mikor még a pénz megvolt rá, azt mondták, hogy Szabó Dezső nem lehet a sorozat első száma. Holott csak ez volt készen a sorozatból. Aztán: a költségvetést megnyírbálták. Aztán zároltak belőle ennyit és ennyit. Aztán: most igen. Aztán megint nem. Az elmúlt év tavaszán megpróbáltam egy rohamot indítani: Szabó Dezső, most lesz ötven éve, hogy meghalt. Erre az alkalomra kértem, hogy legyen szívük és adják ki. Ők elkövetnek mindent, mondták. De tudtam, hogy nem lesz belőle semmi.*
(* A Szabó Dezső Tudományos Konferenciát követően a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója levélben közölte velem, hogy költségvetésük sanyarú volta miatt a kiadást biztosítani nem tudják. A levél alapján arra kértem, hogy adja vissza a kéziratot. Most az egyik kiadó azon fáradozik, hogy a kiadás anyagi alapját megteremtse. Nagyon szeretném, ha még ebben az évben – Szabó Dezső halálának 50. évében – sikerrel járna a törekvése. - H. I. )
De kérdezem: miért vették meg? Az nem volt kötelező. A reformátusok régen túl lennének az egészen.
Közben drága barátom, ennek a Társaságnak a megálmodója és első elnöke, Budai Balogh Sándor meghalt. Én is átléptem a nyolcvan évet. Hogy megjelenik- e valaha, nem tudom.
Anélkül, hogy túlzottan a részletekbe bocsátkoznék, de hogy némi képet kapjanak a bibliográfia tartalmáról, röviden szeretném ismertetni annak adatait.
Szabó Dezső önállóan megjelent könyvei ismertetésekkel 65 gépelt oldalt tesznek ki. Első önálló műve A vogul szóképzés volt 1904- ben. 32 műve jelent meg magyarul. Közülük Az elsodort falu szlovák, a Segítség olasz és román, a Csodálatos élet olasz, A kötél legendája román, a Mesék a kacagó emberről észt nyelven is. Ezenkívül az általa 1929- ben kiadott két Kritikai Füzetek és az úgynevezett Ludas Mátyás Füzetek 1934- 1942 között megjelent 80 száma. A 80 Ludas Mátyás Füzetek terjedelme 5514 oldal volt.
Folyóiratokban, lapokban megjelent írásainak száma 611 volt. Az első 1901- ben a Magyar Nyelvőrben. Címe: A csíkszentdomonkosi nyelvjárás volt. Ide sorolandó az 1923- ban főszerkesztésében megjelent két Aurora, valamint nyolc Élet ls Irodalom szám is. Itt jelent meg híres tanulmánya hét folytatásban, az Új magyar ideológia felé. De a Levél a tisztviselőkérdésben című írása is, amelyért elítélték.
27 nyílt levele jelent meg, kezdve gróf Tisza Istvántól gróf Bethlen Istvánon, Darányi Kálmánon át Imrédy Béláig.
Antológiákban és egyéb könyvekben 70 írása jelent meg. Különféle interjúinak és nyilatkozatainak száma 268 volt. Írásaiból 97 alkalommal közöltek részleteket. A könyveiről szóló kritikákon felül a róla lapokban, folyóiratokban megjelent írások száma 3964. Ezek közül az előadásaival foglalkozott 342, pereivel 217 írás.
A bevezető és módszerismertető 5 oldal, a rövidítések jegyzéke 2 oldal. Névmutató, címmutató, folyóiratok, lapok címjegyzéke, tartalomjegyzék 115 oldal. Ha összeadjuk, a teljes anyag 706 oldal.
Tisztelt Hallgatóság! Hatvan évvel ezelőtt ott voltam a debreceni Arany Bikában Szabó Dezső előadásán. Jártam 1940- től a Marcibányi és a Rákóczi térre, az előadásaira. Voltam a József körúti lakásán, mint Füzeteinek vásárlója. Láttam számtalanszor a Rákóczi úton és a Múzeum körúton sétálni. Ott voltam 1945. január 23- án a Rákóczi téren, és segítettem megásni a fagyott földbe a sírját. Tisztelettel megyek el vagy állok meg a József körút 31/a számú ház kapuja fölött elhelyezett emléktábla előtt. Sírjához, szobrához is sokszor elmentem már, és míg erőm engedi, el is megyek. És mindig úgy érzem: több leszek, ha lélekben a társaságában vagyok.
Hartyányi István
(Júniusi Magyar Fórum, 1995.)