6. Szabó Dezső és a magyar miniszterelnökök
Szabó Dezső és a magyar miniszterelnökök
(Occidental Press Kiadó kiadása)
Ez a könyv Csicsery- Rónay István kiadásában 1975- ben Washingtonba jelent meg első alkalommal. Csicsery- Rónay István 1945 után a Kisgazdapárt külügyi osztályának vezetője volt, akit sok másokkal együtt az ÁVO belekevert az úgynevezett „összeesküvési perbe”. Szabadulását követően, elmenekülve Magyarországról, ausztriai és franciaországi tartózkodás után az Egyesült Államokba emigrált, ahol több más elfoglaltsága mellett 1954- ben Occidental Press néven könyvkiadásba kezdett. Célja így foglalható össze: kiadni minél többet abból, amit itthon nem adnak vagy nem adhatnak ki.
A célkitűzésnek, ahogy a körülmények engedték, eleget is tett. Az eltelt évtizedek során számos jelentős könyvet adott ki. 1974- ben megkérte a New Yorkban ugyancsak emigrációban élő Gombos Gyulát, hogy állítson össze az itthon agyonhallgatott Szabó Dezső írásaiból egy antológiát. Olyat, mely elsősorban az író politikai gondolkozását tükrözi, s ne legyen terjedelmesebb, mint kb. 180 oldal.
Hogy Gombos Gyulához fordult, az nem véletlen. Gombosnak 1966- ban Münchenben a Molnár József vezetése alatt álló Aurora kiadónál összefoglaló műve jelent meg Szabó Dezsőről. Mi több azt 1969- ben sikeres volta miatt másodszor is kiadta. Szabó Dezső munkásságát nála jobban senki sem ismerhette. Gombos Gyulának, mint a könyv előszavában megírja, nem csekély gondot okozott a kérés. Egy teljes életműből minden válogatás nehéz. De sok fejtörés után eszébe jutott, hogy Szabó Dezső élete során szinte valamennyi magyar miniszterelnökkel foglalkozott. S nem is mellékesen, hanem országos feltűnést keltő módon. Magába foglalja tehát az egész időszakot, melyben működött. Ezek az írások, ha dióhéjban is, magukban hordják politikai gondolkozása lényegét. S nemcsak az íróra jellemző, de perspektívát nyitó fényt is vet az egész korszakra.
Így született meg ez a könyv, amelynek Szabó Dezső tollából gróf Tisza István, gróf Bethlen István, Gömbös Gyula, Darányi Kálmán, Szálasi Ferenc, Imrédy Béla és gróf Teleki Pál a főszereplői.
Szabó Dezső 1909 szeptemberétől Székelyudvarhelyen a Főreálban volt tanár. A tanárok élete abban az időben sem volt rózsás. Ezért országos mozgalmat indítottak életkörülményeik megjavítása érdekében. Ebben a székelyudvarhelyiek is részt vettek. Kiáltványukat szétküldték az egész ország tanári karainak. És egyöntetű volt a megállapítás, hogy az övéké a legjobb. Különösen azt a mondatát jegyezték meg, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni. Kiderült, hogy a kiáltványt Szabó Dezső szövegezte. Mire gróf Tisza István az eset kapcsán a Magyar Figyelő 1911. április 1- jei számában Szabadgondolkodás címmel cikket írt. Abban nevet ugyan nem említett, de többek között azt mondta, hogy Petőfi lángostorral verne rá az ilyen tanárra.
Erre válaszolva jelent meg 1911. április 14- ei keltezéssel a Nyugatban Szabó Dezső nyílt levele. Ami egyben, mint később kiderült, az útját is megnyitotta az irodalom felé. Ezzel a nyílt levéllel indít ez a könyv.
Két nyílt levél következik ezután gróf Bethlen Istvánhoz. Az első 1923 novemberében a Világ című napilapban jelent meg. Abban az időben büntetőeljárás folyt Szabó Dezső ellen a Levél a tisztviselőkérdésben című írása miatt sajtó útján elkövetett izgatás bűntettében, valamint a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétségben. Amiért a törvényszék kétévi börtönre és százezer korona pénzbüntetésre ítélte. Nyílt levelében felszólította Bethlent, hogy állítsa le a pert és a hajszát. A másik Bethlen Istvánhoz intézett nyílt levelet, 1928 októberében Párizsban írta. Ez Bajcsy- Zsilinszky Endre lapjában, az Előörsben jelent meg. Bethlen nagycenki beszéde kapcsán született ez a levél, melyben Bethlen az alsóbb társadalmi rétegek kifejezést használta. Erről és az akkori helyzetről alaposan megmondta a véleményét a grófnak. És a holtak szent áldozatára, az élő magyarok szenvedésére kérte, hogy ne folytassa tovább addigi vak politikáját.
Gömbös Gyuláról szólt a következő írás, amely a miniszterelnök 1936 októberében bekövetkezett halála után a Szabó Dezső Füzetek 22. számában jelent meg. Ebben kendőzetlenül leírja a Gömbössel és politikájával kapcsolatos véleményét. Elsősorban is azt, hogy az ország lehető minden irányítást, vagyont, hatalmat jelentő helyét a germánság elemeinek kezébe juttatta. Így betetőzője lett egy halálosan végzetes folyamatnak.
A következő nyílt levelet Darányi Kálmánhoz intézte. A miniszterelnök 1938. március 5- i győri beszédére emelte fel szavát. Darányi itt jelentette be az egymilliárdos fegyverkezési programot. Könyörögve kéri, hogy vessen véget az eddigi politikának. Nemet kell mondani az irtózatos pumpolású germán nyomásnak. Irányítást idegenből ne fogadjon el.
1938 júniusában és júliusában jelent meg A végzet ellen című írása a Szabó Dezső Füzetek 40- 42. számaiban. Alcíme: Hungarizmus és halál. Ebben élesen kikel Szálasiék nemzetrontó tevékenysége ellen. Kimondja, hogy ez csak a német imperializmus szerves elemévé teheti Magyarországot, és olyan káoszt teremt, amelyben a minden életerejében megtámadott magyarság védtelenül hull az idegen hódító lábai elé. Még írná, de abbahagyja és ezt mondja: „Érzem, tudom, hogy ez az új izmussá galagyolt hazaárulás zsoldosai a közeli jövőben oly irtózatos meztelenséggel mutatják meg magukat, hogy hasznosabb lesz akkor vonnom le a végső tanulságot.”
1939 januárjában a Magyar Élet folyóiratban Quaerelae magyarorum címmel Imrédy Bélához intézett nyílt levelet. Így kezdi: „Elnök Úr! Vízkereszti nagy beszédében Ön hangoztatta a szükségét annak az újjá fürdésünknek az evangélium szellemében: mely megadja a hősi elszántságot a nagy kötelességek vállalására és rátisztítja a lelket arra, hogy teljes odaadással minden végső következmény elfogadásával szolgálja a közösség érdekeit az élet bármily terén.” Felel arra, hogy Imrédy a magyar megújhódást jelentő lelkialkatból hevesen kitiltotta: 1. az aggályoskodást, 2. a kritikát, 3. a pesszimizmust. Optimizmust ajánl helyette. Ez az optimizmus viszont Szabó Dezső szerint megdöglött. S arra a kijelentésére, hogy jobboldali és nacionalista életet akar, azzal válaszol, hogy a magyar magyarság egyeteme és ezek közt legjobbjai undorodnak a két fertelmes züllött szótól. Az egyetemes magyarság politikáját csinálja.
1939 novemberében a Lelkek az éjszakában címmel gróf Teleki Pálnak ajánlott írása jelent meg a Szabó Dezső Füzetek 55- 56. számában. Csehszlovákia és Lengyelország már eltűnt a térképről. Elindult a második világháború. Teleki lett volna hivatva háborúba sodrásunkat a legminimálisabbra korlátozni és a belső nyilas áradásnak gátat vetni. Szabó Dezső ebben az írásban azoknak az elveknek és eszméknek – emberi jog, törvényesség, az egyén szabadsága, a kisnépek életjoga – kelt védelmére, melyeket a totalitárius rendszerek, ahol tehették, kíméletlenül eltiportak.
Teleki azonban 1941 tavaszán öngyilkos lett, nem vezethette az országot a háború végéig. Szabó Dezső 1941. április 16- án írt búcsúztatójában mottóul Teleki szavait idézte: „Mélyedjetek el magyarságotokban... Ne adjátok fel magyarságotokat semmi veszéllyel szemben sem.”
A könyvhöz Gombos Gyula írt előszót. Ebben felvázolta a benne sorakozó valamennyi írás eredetét, forrásvidékét.
A washingtoni megjelenés után Kiss Sándor a párizsi Irodalmi Újságban azt írta, hogy a kötetre az emigrációs magyarságnak is nagy szüksége van, de az igazi szükség Magyarországon lenne rá. Ám a Helsinki Egyezmény eszmék és emberek szabad áramlására vonatkozó 'harmadik kosara' sem teszi lehetővé, hogy Magyarországra akadálytalanul bejuthasson és az olvasók kezébe kerüljön.
Most megjelent itthon. Gombos Gyula és Csicsery- Rónay István is itt él újra közöttünk. Itt működik az Occidental Press is.
Minden magyarnak el kell olvasni ezt a könyvet.
Hartyányi István
(Augusztusi Magyar Fórum, 1995. ; 83- 84. o.)