4. Szabó Dezső: Segítség!
Szabó Dezső: Segítség!
(Püski Kiadó kiadása)
Püski Sándor az idei könyvnapokra Szabó Dezső életművének egy újabb kötetét adta közre. Az egész látóhatár két vaskos tanulmánygyűjteménye után, nevezetes regényével, Az elsodort falu- val folytatta a sorozatot. Majd az Életeim: születéseim, halálaim, feltámadásaim kétkötetes önéletírása következett. És most itt van a sorozat negyedik darabja, a Segítség! Című regénye. Így hat kötet áll immár előttünk.
Csak az elismerés hangján lehet szólni erről a vállalkozásról. És ha megnézzük a könyveket, a kivitelezés igényes voltára is rá kell mutatnunk.
Püski Sándor 1939 óta könyvkiadó. Már az első évben letette a garast Szabó Dezső mellett. És az azóta eltelt nem akármilyen ötvennyolc esztendő alatt sem lett hűtlen hozzá. Sőt megerősítette a kötést.
A sorrendiségről persze lehetne vitatkozni. Hiszen Az egész látóhatár tanulmányai 1934- 1942 között keletkeztek. Az elsodort falu 1919- ben jelent meg először, az Életeim 1935 februárjában a Ludas Mátyás füzetekben indult folytatásokban és még 1944- ben Budapest ostroma közben rótta papírra, a Segítség!- et pedig 1925- ben adta először közre az író. De az olvasó bizonyára megbocsátja majd, hogy nem a keletkezés sorrendjében kapja kézhez ezeket a könyveket.
Azt is meg kell említeni, mert nagyon fontos tény, hogy ezek a könyvek Szabó Dezső eredeti megfogalmazásában jelennek most meg. Különösen vonatkozik ez az Életeim előző kiadásainak durva megcsonkításaira.
A Segítség! Keletkezéséről Szabó Dezső pontos beszámolót adott, amikor a végére ezt írta:
„Kezdtem: 1923. november 21- én. Bevégeztem: 1925. október 17- én. Írtam: A Gellérthegyen, Génuában, Soriban, Nerviben, Taorminában, Párizsban, Szegeden, a Rókus- hegyen.”
Tudjuk, hogy Szabó Dezső ellen az Élet és Irodalom folyóiratának 1923 márciusában megjelent Levél a tisztviselőkérdésről című írása miatt izgatási és nemzetgyalázási per indult. Kétévi börtönre ítélték. Hosszas huzavona után végül a Kúria ezt egy hónapi fogházra mérsékelte és az ítélet végrehajtását felfüggesztette. Az Élet és Irodalom megszűnt. Megélhetési gondjai miatt elhatározta, hogy kivándorol. Pénzzé tette könyvtárát, kéziratait, jogait és 1924 októberében Olaszországba utazott. Ezt követően élt a megnevezett olasz városkában. Majd 1925 januárjában Párizsba tette át élete színterét. Hogy egyszer csak otthagyva a francia fővárost, visszatérjen Magyarországra. És nem is Pesten, hanem Szegeden kötött ki. Aztán Szegednek is búcsút intve visszatér Budapestre.
Közben írja a Nincs menekvés, Az elsodort falu, és a Csodálatos élet után negyedik regényét, a Segítség!- et, amely 1925 decemberében meg is jelenik három kötetben.
A regényhez előszót is írt 1925. október 6- i dátummal a Rókushegyen.
Ezt azért hangsúlyozom ki, mert ebben az előszóban Szabó Dezső olyat mondott ki, amit meg kell jegyeznie minden embernek, akit magyar anya hozott a világra. Ide is írjuk emlékeztetőnek:
„Nem mond ez a könyv gyűlöletet semmilyen anya fia ellen. Életből, munkából kizárást nem kíván semmilyen vér ellen. Minden küzdő ember benne van életem ölelésében s rokonnak látom a tragikus ember minden arcát. De fáj nekem az Ézsau- magyar.
De fáj, sajog, éget, de éjszakáim lidércnyomása, nappalaim láza a mostoha faj: Európa tépett, rongyos, kilökött Hamupipőkéje. Olyan sajátos szépségű arc, ős kincsű lélek, dúsan termő jóság. És minden szépsége el van rejtve a világ lelkétől. És minden kincse ügyes másoknak lakodalom s neki örök nagypéntekje van. És minden jósága ravasz másoknak jövő, neki átok és koldusbot.
Nem azt akarom, hogy más vér fölött uralkodjék. Azt akarom, hogy más vér ne nyomja el szegényt. Nem azt kívánom, hogy elvegye mások vetését. Könyörgök: hogy ne vegyék el az ő munkája falatjait. Nem mást akarok hontalanná tenni. Segítségért kiáltok, hogy más ne túrja ki arról a földről, mely szenvedő, munkás apái porából állott össze.
Íme nyilván mondom: jöjjön minden vérű tiszta szándék, minden ősű erős gondolat, minden anyájú hősi elszántság a magyar munka, a magyar nyelv, a magyar jövő munkás egységébe. Mi legyünk az emberiség legszélesebb ölelése, a mi alkotásunk teljék fel az ember minden színével. Nem azt kívánom, hogy a magyar tűzhelynél hátrány legyen az, hogy valaki más vérű. Azt kérem: ne legyen előny az, hogy valaki nem magyar.”
A regény fogadtatása a megjelenéskor elég vegyes volt. Ami elsősorban Szabó Dezső személyének szólt. Aki akkorra már megvívott sok nagy ütközetet. Például Horváth János Petőfiről szóló és Pintér Jenő A magyar irodalomtörténet- írás című könyvét bélyegezte szellemi életünk tragédiájának 1923- ban megjelent Panasz című kötetében.
A regényt mindenesetre siker övezte. Mert illő volt ismerni. Vitáztak róla politikai és irodalmi berkekben.
Két kritikát emelnénk ki a csokorból.
Az író Kállay Miklós a Literatúrában 1926- ban a könyvről írt kritikájában a pamflet Michelangelójának nevezte Szabó Dezsőt. Ennek egyik érdekessége, hogy a megállapítást egy regény, mégpedig a Segítség! kapcsán tette.
A fiatal Kodolányi János, aki nagy tisztelője volt Szabó Dezsőnek, a megjelenést követően azt írja, hogy azzal láthatólag be akarta tetőzni mindazt, amit a forradalom kitörése illetve a történelmi Magyarország összeomlása óta alkotott. Mindazt, amit az utóbbi évek során eredmény – avagy vélt eredményként félretett, legbelsőbb trezorjaiban megőrzött, ebben a műben halmozta össze. Szerinte Szabó Dezső regénynek nevezi a Segítség! -et, de líra az, mint ahogy líra volt eddigi minden megnyilatkozása, tanulmányaitól kezdve politikai szerepléséig, a törvényszéken tartott védőbeszédig s nemzetgazdasági és társadalompolitikai kérdéseket tárgyaló értekezéseiig. Soha, sehol nyoma sem volt benne az epikusnak, hiába nevezte és nevezi két- három kötetes könyveit regényeknek. Az attitűd, amellyel szembehelyezkedik az őt körülhullámzó élettel, lírai és drámai. A Segítség! Monumentális lehetne, ha írója el tudta volna különíteni a két különnemű masszát, amelyből összeállott. A szatírát és az érzelmességet. És bár Szabó Dezső szerint, mint az előszóban mondja, regénye szigorú rendbe, kérlelhetetlen egységbe kovácsolt vasboltozat, Kodolányi kitart a két különálló összetevőre bontás mellett. S míg az egyik oldalon felsorolja kifogásait, a másikon a legszebb, legnagyobb teljesítmények egyikének tartja magyar nyelven, mert olyant produkál, amilyent csak művész produkálhat, s az erő, mely itt megnyilvánul, a meggyőződés tisztasága fejhajtásra kell hogy kényszerítsen mindenkit, aki magyarnak érzi magát és tudja, hogy az mit jelent.
A Segítség! 1926- ban, 1929- ben és 1936- ban még további három kiadásban jelent meg a Genius kiadónál. Sorsában osztoznia kellett Szabó Dezső egyéb könyveivel. Az olaszországi kivándorlás előtt ugyanis szerencsétlenül eladta a jogait. Majd később perbe keveredett azok visszaszerzéséért a Geniussal. És amikor végre visszaszerezte, a háborús helyzet, majd a halála és a szocializmus országlása betemette munkáit.
Két könyvre azonban fel kell hívnunk a figyelmet. Az egyik időrendi sorrendben a Nagy Péteré, a másik a Gombos Gyuláé. Ezek Szabó Dezső egész munkásságát tárgyalják. Így hozzátartoznak Szabó Dezső életművének megítéléséhez.
Nagy Péter könyve 1964- ben itthon jelent meg. Írója arra vállalkozott, hogy marxista oldalról tegye mérlegre Szabó Dezsőt. Élt is minden lehetőséggel. Ami rosszat csak tudott, azt mind rákente. Így egy torz Szabó Dezsőt sikerült teremtenie. Úgy látszik, sőt biztos, hogy anyagilag nem járt rosszul, mert rávette magát Szabó Dezső nagyrészt kéziratban elfekvő önéletírásának kiadatására is, amit önhatalmúlag elferdített, megcsonkított . De elbeszéléskötetet és pamfletgyűjteményt is jelentetett meg róla. Szinte kizárólag szakértőnek és bírónak játszotta ki magát. Ezzel mérhetetlen kárt okozott Szabó Dezső emlékének.
Szerencsére Gombos Gyula, akit a sors Amerikába üldözött, a népi irodalom oldaláról ugyancsak elvégezte Szabó Dezső életművének az értékelését. A könyv 1966- ban Münchenben jelent meg. Gombos Gyula rámutat, hogy torzabb hamisítással még nem próbáltak jellemezni magyar írót, mint Szabó Dezsőt.
Mindkét könyv foglalkozik persze a Segítség! -gel is.
Nagy Péter azt írja, hogy Szabó Dezső minden mértéken túlcsigázott stílusa ma már szinte olvashatatlanná teszi a regényt, amely a maga idején sem irodalmi, inkább botránysiker volt. Azt azonban kénytelen elismerni, hogy kortörténeti jelentősége megmaradt. Nincs még egy regénye a magyar irodalomnak, amely az ellenforradalmi vezetőrétegnek ilyen végletes és szenvedélyes elítélése lenne.
Gombos Gyula szerint Szabó Dezső eltökélten ült neki a „nagy regények” írásának, s ami őt illeti, meg is volt győződve, hogy páratlan műveket alkotott, melyek nemcsak a magyar irodalomban „ormok”, hanem az európaiban is. Mi azonban, ha tárgyilagosak akarunk maradni, nem tudjuk másnak tekinteni, mint nagy, helyenként zseniális kísérleteknek, melyek művészileg csak ritkán vannak arányban írójuk nagyratörő szándékaival és kivételes képességeivel.
A Segítség! szerinte arról a korról beszél, melyet a forradalom bukása után az ellenforradalom teremtett: a keresztény kurzus Magyarországáról. E háromkötetes, majdnem ezeroldalas regény sorjában forgatja elénk azokat a színtereket, ahol ez a jelszavaiban oly hazug rendszer közéletet csinált. Könyörtelen kipellengérezése mindannak, amit az ellenforradalom és a belőle fakadt keresztény kurzus emberben, módszerben, gondolkozásban, szellemi és közéleti erkölcsben, képmutatásban és társadalmi önzésben kitermelt. Az író felháborodása, a közbeiktatott művészi érlelést szinte teljesen mellőzve, túl nyersen és formátlanul ömlött át a regénybe. A Segítség! Gombos szerint irodalmunkban mindmáig a legmerészebb és legszókimondóbb társadalmi bírálatok egyike. S a maga idejében egyedülállóan az volt.
Gombos így folytatja: „A bátor embert nem az különbözteti meg a többitől, hogy nem fél, hanem hogy félelme ellenére is megteszi, amitől másokat félelmük visszatart. Szabó Dezső sem könnyű szívvel bocsátja útjára a Segítség!- et. A könyv előszavában ott bujkál a szorongás. Attól fél, hogy e regény lesz utolsó írása. „A holnap bizonytalan – írja -, jöhet a börtön, jöhet halál, vagy más öklözése a mostoha életnek.” S előre védekezik a nemzetgyalázás vádja ellen. Nem minden ok nélkül. Tapasztalatból tudja, hogy akiket a kipellengérezett, kizárólag magukat tekintik a nemzetnek, s ezt jogalapként használják az ellenük irányuló kritika hatósági eltiprására.”
A Segítség! Ennyi év után itt van. És az olvasók döntik el, hogy mi lesz a sorsa.
El kell mondani, hogy a regény 1930- ban cseh, 1931- 2- ben román, 1946- ban olasz nyelven is megjelent.
Az életműsorozat további kötetein a kiadó dolgozik. Reméljük, hogy megérjük a megjelenésüket.
Hartyányi István
(Havi Magyar Fórum, 1997. június, 86- 88. o.)